Elhelyezés:

Először is magának a ketrec/ek helyének kiválasztásával kell nagyon körültekintőnek lennünk: Ne legyen huzatos helyen, nyáron hűvös hely legyen, télen lehetősége legyen bevackolni, befűteni magát, ha esetleg nem tudjuk olyan zárt helyre rakni, ahol minimális fűtés van. Gondoskodjunk természetes fényről is (legjobb a keleti fekvés) és szellőzési lehetőségről.

Az óriás kosorrú termete miatt, mindenképpen telipadlós legyen a padozat, ne tegyük rácsra (kivéve az ürülékelvezetésre kialakított rácsos sarok), mert talpfekélyt okoz és nyulunk nem fogja jólérezni magát.

Háromféle elhelyezéssel találkoztam ezidáig (a szabadtartást kivéve):

-Telipadló: a ketrec végén rács a vizelet és a bogyók egy tálcába pottyannak, ami nagyon kényelmesen takarítható. Véleményem szerint ez a legideálisabb ketrecmegoldás
-Mélyalom: a nyuszik alatt vastag szalmaréteg van (legalul esetleg forgács). Ez nem túl higiénikus főleg nyáron. Télen viszont a nem fűtött helységek esetén kifejezetten szükséges, még a fenti megoldású ketrecek esetén is.
-Belső alomtálca: nálam ez a verzió található. Alapvetően telipadlón vannak és a nyuszi által kijelőlt sarokban egy műanyag sarokwc található, melybe forgácsot helyezek. A nálam felnövekedett nyuszik szobatiszták, vizeletüket és legtöbben bogyóikat is csakis ebbe a wc-be ürítik, ezt kell rendszeresen takarítanom. A forgács felszívja a nedvességet és valamennyire a szagokat is.

Ketrecméretek:
Szakirodalom szerint minimum 100*70-es ketrecekre van szükség és legalább 50 cm magasságra. Ez nagyon a minimum valóban, én szeretem ha a nyuszik kifejezetten jól érzik magukat, akár saját ketrecükben tudnak mozogni a kerti kifutón kívül.
Nálunk a legkisebb ketrecek 125széles*70mély*70/60 magasok. De a többség 150*80*60-as. Ez a fajta különösen szeret magasra ugrálni és magasról kémlelni a világot. A legtöbb ketrecbe külön polcot is biztosítottunk nekik, ahova felülhetnek, felugrálhatnak (nagyon szeretik).

Ketrecek felszerelése:
Amit fontos tudni: a nyuszik mindent leszednek, mindent szétdobálnak, mindent megrágnak, ezért én igyekeztem lehetőleg fémből készült felszerelést beszerezni és mindent rögzítek a ketrec oldalához, ajtajához.

-Szénarács
-Alomtálca
-Itató (a szelepes verzió a legjobb erre a célra, nem csöpög, higiénikus, könnyen utántölthető, kényelmes a nyuszinak is)
-Etetőedény
-És valami rágcsálnivaló fa, játék (pl wcpapírguriga), hogy ne unatkozzanak

Szobatisztaság:

A nyulak, csakúgy, mint a macskák, viszonylag könnyen szobatisztaságra nevelhetõek.
A nyulak vizelete sárga, és meglehetõsen erõs szagú. Normálisan egy általuk kiválasztott ürítõhelyre (WC-re) járnak pisilni, erre nem kell õket megtanítani. Ha a nyúl összevissza pisil, akkor az általában valamiféle betegség jele. Persez balesetek elõfordulhatnak, pláne a szoktatás idõszakában.

Székletük kétféle.
Az egyik puhább ürülék, ami általában fürtszerüen elhelyezkedõ golyókból áll, amik zselészerü anyaggal vannak összetapadva. Ezzel ritkán lehet találkozni, mert ezt az egészséges és helyesen táplált nyúl azonnal felveszi. Ez így természetes, erre a puhább ürülékre a nyúlnak szüksége van ahhoz, hogy meg tudja emészteni azokat az egyébként nehezen emészthetõ ennivalókat, amivel táplálkozik. Ha ezt az ürülékét a nyúl otthagyja, akkor vagy valami baja van, vagy az étrendje nem megfelelõ, így túltermelõdött.
A másik a "nyúlbogyó", egészséges nyúlnál kemény, nem kenõdõ gombóc, gyakorlatilag szagtalan.
Ezeket a székletbogyókat területük megjelölésére is használják, úgy, ahogy a kutyák a vizeletükkel teszik. Mivel a nyulak igencsak érzékenyek a saját területükre, ezért szanaszét szórják, ha úgy érzik, a területükre valamiféle betolakodó került. Szintén nehezen tartja vissz a nyúl a bogyóit, ha rátör a szerelmi mámor, ilyenkor nem képes visszatartani. Egyébként általában a nyúlbogyókat a nyúl a vizeletürítésre használt sarokba rakja le.Az elõbbiekben ismertetett szokásaik miatt a nyulak viszonylag könnyen szobatisztára nevelhetõek. Csekély kockázattal kiengedhetõek sétálni a szobában, de a jól nevelt nyulak tarthatóak akár teljesen szabadon is (bár akkor a lakást más szempontból is nyúl-biztossá kell tenni).
Tehát a nyulak, ha tehetik, eleve egy vagy legfeljebb néhány helyet, jellemzõen sarkokat választanak ki, ahova a vizeletüket és székletüket ürítik. A nyuszit, amikor megérkezik, érdemes a számára kijelölt területre (ketrecbe) bezárni, és megvárni míg magától kiválasztja ezt a bizonyos sarkot. Nyúlfüggõ, mennyi idõre van szükség ehhez. A szobatisztaság elérésére elég általában egy hét, ha utána kiengedjük, visszapattog. A sarok kiválasztása már több idõ, és változó. Némely nyul pár nap után is már megtalálja a maga sarkát, más nyusziknak hetek kellenek. Ez nekünk jó, de használjuk ki, hogy a kölyöknyuszi vizelete gyakorlatilag szagtalan. Ne legyünk restek naponta kiszedni a pisis részt, és uj forgácsot szórni be. Ha bárhova tesszük a ketit, akárhogy kisikáljuk, mindig ugyanoda megy, akkor stabil a választása. Ha a nyúl már kezdene ivarérett lenni, vagyis pár hónapos, akkor egyszerüsithetjük a dolgunkat, és megakadályozhatjuk, hogy "nyulszag" terjengjen a lakásban. Ebbe a kiválasztott wc sarokba egy alacsony falú mûanyag dobozt érdemes helyezni, benne nedv és szagszívó alommal. Mindenképpen természetes anyagból készült almot használjunk, vagy növényi alapu rágcsálóalmot, vagy mészkõ alapu macskaalmot, ugyanis a nyul beleehet. Így csak ezt a dobozt kell viszonylag gyakran takarítani, és mégis szagtalanul és tisztán tartható a nyúl lakóhelye. (Ha a doboz nem fér a nyúl ketrecébe, akkor a ketrec kicsi.)
Nagyon fontos, hogy a nyúl azt a területet, ahol a WC-doboza van, sajátjának ismerje el. Tehát ezen a területen ne zaklassuk, ne nyúljunk ott hozzá, ne vegyük ki onnan akarata ellenére. Ne nyúljunk a ketrecbe, ha a nyúl benn van, várjuk meg, amíg kijön, és utána töltsük fel az élelmiszeres tálját, vizesedényét, stb. Ha mi elfogadjuk, hogy a nyúlketrec a nyúl kizárólagos felségterülete, akkor valószínûleg el fogja fogadni, hogy a lakás többi része az embereké.
Ha a WC dobozt már elfogadja, akkor lehet kiengedni sétálni olyan helyekre, ahol nem szeretnénk, hogy a bogyóit lerakja.
A sétáltatásnál mindenképpen érdemes kivárni, hogy a nyúl maga hagyja el az otthonát. Néha ez igen hosszú idõbe kerülhet, de érdemes türelmesnek lenni, nem jó, ha a nyulat a vackában (ketrecében) olyasvalamire kényszerítjük, amit nem akar megtenni.
Mialatt a nyúl szabadon kószál, folyamatosan figyelni kell, és ha rossz helyen lát neki a dolgát elvégezni, akkor haladéktalanul vissza kell terelni a helyére. Erre nagyon kell figyelni, alapvetõ a következetesség. Itt is érvényes, hogy a nyúl helye legyen az õ otthona, és betenni sem szabad, mert akkor börtönné válik. Helyesebb, ha a nyúl magától megy be, mert oda bemenekülhet és biztonságban érezheti magát a nyúlbogyókon felbõszült gazditól. Az elszórt nyúlbogyókat pedig be kell tenni a WC-dobozba. Elõbb-utóbb a nyúl rá fog jönni, mit is akarunk tõle.Elõfordulhat, hogy egy nyúl több WC sarkot is használ, és nem lehet egyetlen helyre szoktatni. Ilyenkor tehát több WC dobozra is szükség lehet.A fiatal nyulak szobatisztaság szempontjából problémásabbak, mint az idõsebbek. Úgyhogy aki fiatal nyulat próbál szobatisztaságra nevelni, annak valószínûleg jóval több türelemre lesz szüksége, mint az idõsebb nyulat idomítónak.
Fontos, hogy a nyúl tartózkodási helyére késõbb más állatot ne engedjünk be, mert akkor azt õ betolakodóként érzékeli, és nekiáll a bogyóival megjelölni a területét. A nyúl riválisának tekinthet nemcsak másik nyulat, de majdnem minden egyéb állatot (macska, kutya) vagy idegen embert is. Tehát a teljesen szobatiszta nyúl is elfelejtheti a jó modort, ha valaki betolakodó érkezik az õ területére.
Szintén elõfordulhat, hogy a nyúl, amikor rátör a szerelmi mámor, nem képes a bogyóit visszatartani. Ilyen esetben az ivartalanítás általában megszünteti ezt a problémát. Ez a probléma az ivarérettséget elérõ (4-6 hónapos) nyulaknál gyakran jelentkezik, mert az ivaréréssel bekövetkezõ hormonális változások a territóriumuk megjelölésére készteti õket.

Egyéb megjegyzések:
Az ivarérett nyulak vizelete kifejezetten erõs szagú, ezért a nyúl WC-t érdemes gyakran takarítani. Az esetleges rossz helyre került vizeletfoltot azonnal érdemes feltörölni, méghozzá ecetes vízzel, elsõsorban azért, mert ha otthagyjuk büdös, ha beszárad ráadásul nyomot is hagyhat, valamint azért, mert így nem marad ott a WC-szag a nyúlnak sem.
A külföldi nyulas honlapok elsõsorban szervesanyag alapú almot javasolnak, szemben a Magyarországon használatos faforgáccsal. Az általuk ajánlott alom elõnye, hogy ehetõ a nyulak számára (márpedig a nyulak szinte biztos, hogy belekóstolnak az alomba), és ellentétben a fenyõforgáccsal, nem keletkeznek belõle a nyulakat hosszú távon esetleg károsító anyagok a nyúlvizelet hatására. Hátránya, hogy csak a nagyobb állatkereskedésekben szerezhetõ be, és meglehetõsen drága. Jól használható erre a célra a papír is.
A nyulak néha belepiszkítanak az ételes tányérjukba is. Ez is lehet a tulajdonjog jelölése. Ezzel a magatartással sincs semmi gond, õket nem zavarja, ha az ürülékük a kaja közé kerül. A kisnyulak az anyjuk nyúlbogyóinak szaglászása-kóstolgatása során tanulják meg, hogy mi az ehetõ.
Szintén elõfordulhat, hogy a nyúl a ketrece környékén elhelyez néhány bogyót. Ez a terület kijelölés része lehet, úgyhogy nem kell nagyon meglepõdni miatta.
Gyûjtötte: Kóbor István

A tenyésztés:

A nyulak rendkívül könnyen tenyészthetők, mivel gyorsan szaporodnak. Ivar szerinti elnevezések:a hím neve bak, a nőivarúé anya. Életkor szerinti elnevezések: ivadék neve fióka, anyja alatt szopós, választás után választott, ivarérett kortól növendék, tenyésztésbe vétel után tenyészérett.

A házinyúl tenyésztésének elkezdése előtt el kell döntenünk, hogy milyen hasznot hozó tevékenység miatt kezdjük el a tenyésztést.Ezután kiválasztjuk a megfelelő fajtát, fajtákat célunk elérése érdekében. A nyúl tenyészthető a húsáért, a szőréért és sporttenyésztés céljára is. Magyarországon a húsnyúl tenyésztése a legelterjedtebb. A nyúlhús értékes, könnyen emészthető táplálék. Sok országban keresett húsféleség. A pecsenyenyúl (fiatal nyúl) húsa finom rostú, gyorsan és több módon elkészíthető. Zsírtartalma nem számottevő és jól emészthető. Fehérjetartalma magas. A nyúlhússal való táplálkozás élettani hatásai még a baromfihúsnál is jóval kedvezőbbek. Kitűnően illeszkedik a korszerű étkezési szokásokba, kifejezetten "könnyű" húsnak minősül. Fehérjetartalma magas, 17-20 százalékos, zsírtartalma alacsony, és minden más zsírfélénél könnyebben emészthető. A tenyésztés megkezdése előtt tudnunk kell hová tesszük a szennyezett almot (trágyát), atenyésztés megkezdésekor pedig komoly feladatot jelent a nyulak elhelyezése. A ketreceknek sok követelményt kell kielégíteniük. Védeniük kell a nyulakat az időjárás viszontagságaitól. Biztonságot kell nyújtania a nyulak számára (Más állatok ne tudjanak bejutni, ők ne tudjanak kiszökni a ketrecükből.). Fontos, hogy könnyen kezelhetők legyenek, takarítás, fertőtlenítés és hozzáférés szempontjából. A ketrec méretei és szerkezeti megoldásai legyenek összhangban a fajta testnagyságával, az egyedszámmal és biztosítsanak kényelmes tartózkodási helyet és mozgásteret nyulainknak. Lehetőségeinkhez mérten legyen tartós és olcsók, és az erősen igénybevett részek legyenek könnyen javíthatók és cserélhetők. Betegségek észlelésekor fontos, hogy nyulaink kellőképpen elszeparáltak legyenek egymástól. Így a ketrecnek biztosítani kell a megfelelő védelmet a betegségek kialakulásával és terjedésével szemben. Nyúlketrecet általában fából készítünk, fém (ajtók, szénatartó rácsok, stb...) és műanyag (itatók, etetők, stb...) kiegészítéssel. Ahogy azt már említettem a különböző fajtáknak más-más méretű ketrecre van szükségük.

Nagytermetű, fajta igényei: Ketrec szélessége minimum: 100-120cm; Mélysége: 70cm; Ma-gassága: 50cm; Alapterület: minimum 0,7 m2. Itt fontos megjegyezni, hogy az óriás fajtáknál nem szabad rácsos padozatot készítenünk. Nagy súlyuk miatt a lábuk elfekélyesedik, tenyésztésre alkalmatlanná válnak. Célszerű műanyag kihúzható, a ketrec teljes szélességét kitevő, műanyag tálcát használni, amit almozáskor könnyen kezelhetünk. Amennyiben erre nincs lehetőségünk, a padozat lehet könnyen cserélhető (Az erős igénybevétel miatt hamarabb tönkre-megy, mint a ketrec többi része.) falap is.

Növendék nyulak igényei (kb.: 10 egyedre számolva): Ketrec szélessége minimum: 140cm; Mélysége: 70-80 cm; Magassága: 40-50 cm; Alapterület: minimum 1m2

A tenyésztői munka alapja a minél részletesebb és pontosabb feljegyezések készítése. Minden állatot egyedileg kell megjelölnünk. Tetoválást (21 napos kortól.) és krotáliát (Fülben elhe-yezhető műanyag vagy fém (alumínium) biléta amit előre beszámoznak. Gyorsabb a felhe-lyezése mint a tetoválás, az élettartalma pedig hasonló. Eztáltalában nagyobb tenyészetekben alkalmazzák. Ez a módszer azonban a kistenyészetekben nem túl megbízható, mert a krotália egyszerűen kicserélhető.) alkalmazunk erre a célra. A nyúltenyésztésben felvett adatokat törzskönyvekbe, illetve törzslapokra vezetjük, majd ezeket céljainknak, megfelelően csoportosítjuk. Január 01-től kezdődően a kiállításokra csak regisztrált és tetovált nyulakat lehet nevezni. 2010. január 16-án megalakult az Óriás Fajtaklub amely a továbbiakban összefogja a fajta tenyésztőit és kiállításokat szervez. A tenyészállatokat regisztrálni kell. A szaporulatot pedig tetoválni. A tetoválási számot a Magyar Galamb- és Kisállattenyésztők Országos Szövetsége adja ki. A Kisállattenyésztési Kutatóintézetben kidolgozták és bevezették a tenyésztési adatok gépi feldolgozásának rendszerét. Ez a rendszer azonban csak a nagy tenyészetekben működik.

Meg kell határoznunk, hogy az állományváltás céljaira mennyi apa és anyaállatra van szükség. Az anyaállomány 30-50%-át általában évente cseréljük. Meg kell határoznunk továbbá, hogy milyen tulajdonságokat szeretnénk tovább örökíteni állományunkban. Minél több szempontot veszünk azonban figyelembe azonban annál lassúbb lesz az állomány fejlődése.

A tenyésztésre kiválaszthatjuk magunk is a megfelelő példányt, ha kezdők vagyunk a tenyésztésben akkor viszont célszerű olyan tenyésztővel, állatorvossal megbeszélni céljainkat, akik tapasztaltabbak ebben a tenyésztésben és véleményében megbízunk. Gondosan meg kell válogatni, milyen tenyészetből vásárolunk. Figyeljük meg, hogy mennyire vannak tisztántartva a nyulak, tiszta-e az ivóvizük, az alom alattuk, van-e előttük takarmány, széna, stb.... Nyugodtan rákérdezhetünk, hogy mivel eteti állatait (Ez azért is fontos, mert az átállásnál célszerű fokozatosan áttérni az általunk választott takarmányokra.). Érdeklődjünk a kiválasztott példány szüleiről (Fialás, betegségek, stb...). Fontos, hogy a kiválasztásra kerülő nyúl élénk, érdeklődő legyen. Soha ne válasszunk olyan nyulat ami egy helyben gubbaszt, vagy nedves a mellső lába és mellkasa ezek ugyanis betegségre utalhatnak. Döntsük el előre, hogy milyen legyen a kiválasztott állat kinézete (színezete, fülei hossza, az állat kiállása, tartása, stb...). Meg kell vizsgálnunk a szőrzetét is alaposan. Ne legyen sebes, atkás (Ha belefújunk a szőrzetbe úgy néz ki mint az embereken a korpa.), ne legyenek rajta karmolás nyomok sem. Figyelni kell a fogak állapotára is. Az alsó metszőfogak túlnőhetik a felső metszőfogakat. Ez előbb-utóbb elhulláshoz vezet. A szemek, orr- és szájnyílás környéke is fontos vizsgálandó terület. Tisztának, váladéktól mentesnek kell lennie. A talpakat is fontos megvizsgálni. A rossz tartás következtében fekélyek, hegek lehetnek rajta. Az ilyen állat tenyészállatnak alkalmatlan. A karmoknak tisztának és nem túl hosszúnak szabad lenni. A túl hosszú és koszos köröm szintén rossz tartásról árulkodik. A gondos vizsgálat eredménye kiváló tenyészállat lehet.

A házinyúl szaporítása

Ha az előkészületekkel és a kezdő tenyészállatok megvásárlásával megvagyunk, jöhet a tenyésztés.

A házinyúl ivarszervei.

Az ivarszervek a fajfenntartást szolgálják. Az ivarmirigyek (here, petefészek) termelik az ivarsejteket, az elvezető utak a hímekben az ivarsejtek elvezetésére, a nőstényekben az elvezetésen kívül a megtermékenyített petesejt méhbe juttatására (petevezető), a magzat kihordására és az ivadékok világra hozatalára (méh, hüvely) szolgálnak. A termékenyítést segítik elő a hímekben meglévő járulékos mirigyek. A közösülő szervek (hímvessző, péra, hüvely, clitoris) a párzást szolgálják. A nemi szervek egyes részei közös járatot képeznek a húgyutakkal.

A női ivarszervek

A petefészek(ovarium) lapos, bab alakú páros szerv. Ivarérett állatban benne érnek meg a tüszők és válnak le a petesejtek, emellett hormonokat is termel. Egy nőivarú nyúlban a megszületés pillanatában már megvannak azok a petesejt-kezdemények, amelyek fejlődés után, életük folyamán leválnak és megtermékenyülnek, illetve megtermékenyülés nélkül felszívódnak.

A petevezető(tuba uterine) 8-10 cm hosszú. A petevezető hasüregi nyílása széles, s a petevezető tölcsérébe vezet. A nyálkahártya a tölcsér szélén szabálytalanul fodros. A tölcsér utáni kitágult szakasza, petevezető ampulája (ampulla tubae), majd a szűkület a méhbe szájadzik.

A bak párzási aktusa után a petevezetőbe jutnak a petesejtek. A spermiumok utolsó érési folyamata (a kapacitálódás), majd a megtermékenyülés is itt megy végbe. Ez a helye az embriók korai fejlődésének, amíg el nem érik a méhet.

A méh(uterus) a házinyúlnál kettős, a két méhnyak a hüvelyből két külön méhszájjal nyílik. A két méhszáj a hüvelybe jól beemelkedik, felettük van a hüvely boltozata. A méhszarvak 6-12 cm hosszúak.

A hüvely(vagina) a penis behatolásának, a sperma ideiglenes tartózkodásának a helye. Hossza 7-8 cm, míg a hüvelytornác 3-5 cm hosszú. A kettő határán a hüvely ventrális falán nyílik a húgycső. A hüvely és a kétoldali méhszarv közötti részt, a méhszáj izmai a fedeztetést és a fialást kivéve zárva tartják.

A külső nemi szerva péra, kűlső részén a nagyajkak, befelé a kisajkak vannak.

A hím ivarszervek

A here(testis) a hímivarsejteket, az ondósejteket termelő páros szerv. A mellékhere a here szélén helyezkedik el. A here elülső végéna mellékhere feje, a hátulsó végén a mellékhere farka van, amely az ondóvezetőben folytatódik. A here és a mellékhere a tág lágyékcsatornán (a három hónapos korban való leereszkedés után is) a hasüregbe visszavisszahúzódik. A járulékos nemi mirigyek. Az ondóhólyag a húgyhólyagnak a húgycsőbe való beszájadzása mögött, a húgyhólyag nyakán foglal helyet. Az ondóhólyag közelében hátrafelé helyeződik a dűlmirigy (prostata). A Cowper-mirigyek párosak, a húgycső dorsalis falán, a prostata mögött helyeződnek. A nyúlnál még található egy páros járulékos mirigy, a paraprostaticus mirigy. A hímvessző (penis) merev állapotban 3-5 cm hosszú, hengeres, a végén kúpszerűen elhegyesedő és kissé horogszerűen felfelé görbülő szerv. Nyugalmi állapotban a tasakban foglal helyet, amelyből könnyen kibuktatható.

A nyúl ivari működése

A baknyúl nemi működése

A bak két ovális alakú heréje a herezacskóban helyezkedik el olyan módon, hogy a lágyékcsatornán keresztül (például egy másik bakkal való verekedés esetén) bármikor visszahúzódhatnak a hasüregbe. A herék a születés után a testtömeg-gyarapodás üteméhez képest lassabban fejlődnek. A herék 2-3 hónapos korban szállnak le a hasüregből. A spermatogenesis 40-50 napos kortól indul meg. A here-csatornácskák 80-85 napos korban aktivizálódnak. Az első spermiumok kb. 110 naposan jelennek meg az ejakulátumban. Spermiogenesis: Tenyészérett baknyúlban a spermatermelés folyamatos. Egyszeri ejakulációval ürülő sperma mennyisége 0,5-1,2 cm3 között változik. A spermiumkoncentráció 350-400 millió/cm3. Így egy-egy ejakulátumban 200-300 millió spermium található. Mind a mennyiség, mind a minőség jelentős mértékben változhat. Két egymást követő ejakuláció során az elsőnél hígabb, a másodiknál sűrűbb a sperma. Legjobb a spermatermelés és -minőség a bakok napi egyszeri ugratásakor.

A nőivarú nyúl ivari működése

Ivar- és tenyészérettség

Az ivar- és tenyészérettség az állatok jellegzetes biológiai-élettani fázisai. A két fogalom jelentése között feltétlenül különbséget kell tenni.Ivarérettnekakkor tekinthetők a nyulak, amikor a bakok termékenyítésre alkalmas hímivarsejteket, a nőstények pedig érett petesejteket termelnek. Az ivarérettség után a különböző nemű nyulak (bakok, nőstények) elkülönítését el kell végezni. Az ivarérettség időszakában az állatok még nem alkalmasak szaporításra, továbbtenyésztésre. A tenyészérettség egy meghatározott fejlettségi szakaszhoz kötött tulajdonság. Tenyészérettnek tekinthetők azok a nyulak, amelyek a rendszeres és tartós szaporítással, tenyésztéssel, vehemneveléssel, valamint szoptatással együttjáró megterhelést biológiai hátrányok nélkül képesek elviselni. A korán tenyésztésbe vett nyulak nem képesek a vehem nevelésével és a szoptatással együttjáró nagy igénybevétel elviselésére, növekedésükben visszamaradnak. Az ivar- és tenyészérettséget befolyásolja a fajta is. A gyors növekedési- és fejlődési-erélyű fajták korábban érik el az ivarérettséget.Tenyészéretté pedig akkor válnak az állatok, amikor elérik várható kifejlettkori testsúlyuk 75-80 %-át. A kis és közepes testű húsfajták 4-6 hónapos (új-zélandi fehér, kaliforniai, pannon fehér), a középnagy testű fajták 5-7 hónapos (bécsi kék, német világos nagyezüst, nagycsincsilla), míg a nagy testű fajták (német óriás, belga óriás) csak 8 -9 hónapos korban érik el a tenyészérettséget. A hibrid anyanyulakat már 17-18 hetes, a baknyulakat pedig 18-22 hetes életkorban tenyészérettnek tekintik. A bakokat egy hónappal később célszerű tenyésztésbe állítani, mint az anyákat. Anyanyulak esetében nem előnyös viszont az első vemhesítés időpontját túl későre kitolni. Az ad libitum takarmányozott anyanyulak elhízhatnak, emiatt a szaporaság csökken, kevésbé in-tenzív az ivarzás, gyengébb a vemhesülés, nő az embrionális veszteségek aránya és csökken az alomlétszám.

A nemi ciklus, az ivarzás és a petesejtek leválása

A legtöbb gazdasági állatfajjal szemben a nyúlnak nincs szabályos ivarzási ciklusa. Ennek magyarázatát az alábbiak adják meg. A petefészek működése nem eredményez szabályos időtartamú, ivarzással és ovulációval járó nemi ciklust. A nőivarú nyúlban az ivari ciklus módosult. Tüszőrepedésre csak a baknyúl meglátása, annak szaga, de mindenek előtt a párzási viselkedés, a fedező mozgás, a penis behatolása után kialakult idegingerületi állapotban kerül sor. Ezt indukált peteleválásnak nevezik. A nőstény házinyúl ezen sajátosságai ellenére egyes időszakban mégis megfigyelhető a párzási vágy (oestrus), illetve annak teljes hiánya (dioestrus). Az ivarzást vagy hiányát a bak felvétele, illetve visszautasítása jelzi. A nőstények mintegy 80-90 %-ánál a péraajkak savós beszűrődése, enyhe fokú duzzanata és a nyálkahártya sötétvöröses elszíneződése az ivarzás igen kifejezett, de mégsem megbízható jele. A kifejezett ivarzási tüneteket mutató anyanyulak általában gyorsan felveszik a bakot, és nagy részük termékenyül, sőt az alomlétszám is magasabb lesz, mint az ivarzási tüneteket kevésbé vagy egyáltalán nem mutató egyedeknél. Az ivarzást a házinyúl a bak elfogadásán vagy visszautasításán túlmenően további viselkedésbeni változásokkal is jelzi. Az ivarzó nőstény jellegzetes lordosisos testtartást vesz fel. A dioestrusban lévő nőstény a ketrec sarkába húzódik, és gyakran agresszíven viselkedik a bakkal. A nőstény nyúl szexuális magatartása sajátos, hiszen nem mutat ugyan szabályos nemi ciklust, mégis hosszabb ideig, mintegy 2-3 napon át ivarzik. Az emlősállatok többségénél a vemhes anyaállat magas progeszteron vérkoncentrációja blokkolja az ivari működés ciklikusságát, és így az ivarzás is elmarad. A vemhes nyúl viszont párosodhat, különösen a vemhesség második felében. A próbáltatás a vemhesség megállapításának ezért sem biztos módszere. A vemhes nyúl párosodása nem jár káros következményekkel. A vehem sértetlen marad. A tüszőérés és az ovuláció hormonális háttere több szempontból is jellegzetes. Az FSH hormonnak a petefészekben a tüszők növekedésében, érésében van szerepe. A tüszőhormon (ösztrogén) hatására az anyanyulak ivarzanak, elfogadják a baknyúl közeledését.

Ezek a tüszők 12-14 napon át termelnek hormont. Ha ekkor fedeztetik vagy termékenyítik az anyákat, a tüszők visszafejlődnek, hormontermelésük lecsökken. A nem termékenyültekben kb. 4 nap múlva újabb tüszők kezdenek érni és ismét megemelkedikaz ösztrogénszint. A ciklus hossza nem állandó, függ az egyedi különbségektől, a szexuális ingerléstől, a takarmányozástól, a fénytől, a hőmérséklettől, és a stressztől.

Megtermékenyülés, vemhesség.

A nyúlban a petesejtek közvetlenül a tüszőrepedés után alkalmasak a termékenyülésre. A megtermékenyülésre azonban mégis csak az ovuláció után 1-1,5 órával kerül sor. A párosodással a hüvely cranalis részébe került ondósejtek kb.: 30perc múlva elérik a petevezetőt. Fedeztetéskor a bak több százmillió ondósejtet lövell az anya hüvelyébe. Mesterséges termékenyítéskor a méhszáj közelébe juttatják a hígított ondót. Ahhoz,hogy a hímivarsejtek termékenyítőképesek legyenek, a női nemiszervben még kb. 6 órás érési folyamaton, a kapacitálódáson mennek át. A petesejtek termékenyülésére tehát a találkozás pillanatában sor kerülhet. A petesejtek 6-8 óráig, a spermiumok 30 óráig életképesek, és ennek megfelelően fertilisek maradnak. Minden petesejtet egy-egy ondósejt termékenyít meg, és ezzel egyesül az anyai és az apai örökítőanyag. A megtermékenyítet petesejt, a zigóta hamar elkezd osztódni. Az embriók 3 nappal az ovuláció után kerülnek a méhbe. A beágyazódás a párosodásutáni 5-8. napon indul meg a blastocyta stádiumban. A blastocyták egyenletesen oszlanak el a két különálló méhszarvban. Mivel a nyúlnak kettős méhe van, a blastocyták transzmigrációjára nemkerül sor. Az ovuláció utáni 3. naptól a vér progeszteron-koncentrációja emelkedik, a 15. nap körül éri el a csúcsát, majd a vemhesség végéig ezen a szinten marad. Csökkenésére csak közvetlenül a fialás előtti 12-24. órában kerül sor. A beágyazódás után kialakuló placenták több feladatot látnak el. Egyrészt védelmül szolgálnak, másrészt rajtuk keresztül veszik fel a magzatok az anyai vérkeringésből az oxigént és a táplálóanyagot, illetve adják le a salakanyagot. A fenti létfontosságú anyagok kicserélődése, az egymáshoz nagyon közel futó anyai- és embrionális vérrendszeren keresztül történik. A 12-14 napos vehem kellő gyakorlattal a hasfalon keresztül nagy biztonsággal kitapintható. A 14. nap után végzett vemhességellenőrzés már kockázatos, megnő a vetélés (magzatfelszívódás) veszélye. A vemhesség első két hetében inkább a minőségi változások sorozata követi egymást, az intenzív növekedés kb. a 16.napon veszi kezdetét. A vemhesség második felében ugyanis a 0,5-1 gramm súlyú magzatok gyorsuló ütemben nőnek és a fialáskormár 50-60 grammosak. Az újszülött nyulak testsúlya között almon belül is jelentős eltérések adódhatnak. A középnagytestű fajtáknál a születéskori súly általában 25 és 100 g között változik, leggyakoribbak az 50 és 65 g közötti egyedek. A 35 g alatti testsúllyal születettek általában életképtelenek, de még a 35 és 40 g-os újszülötteknek is csak fele éri meg a 21 napos életkort.40-45 g körülire becsülik azt a születéskori testsúlyt, amely alatt a túlélés esélye kritikus. A placenta tömege a vemhesség 24. napjáig fokozatosan növekszik, majd ezután a fialásig viszonylag változatlan marad a mérete. A magzatok egyedi testsúlya összefüggésben van létszámukkal és a méhen belüli elhelyezkedésükkel. A súlyuk függ az adott pozícióban a méh vérellátásától és a rendelkezésükre álló hely nagyságától. Francia kutatók a petefészekhez közeli pozíciót találták a legkedvezőbbnek, a méhszájhoz közel eső utolsó előttit pedig a leghátrányosabbnak. A méhszáj mellett ismét az átlagoshoz közeli egyed helyezkedik el. A házinyúl átlagos vemhességének időtartama 31-33 nap. A szórás 29-35 nap között változik. A vemhességi idő hossza független attól, hogy mikor történt a termékenyítés. A fialás időpontját, az éjjelek és nappalok váltakozása befolyásolja. A fialás leggyakrabban éjfél körül, míg a legritkábban a világos időszakban, kora délután fordul elő. Ezért a vemhesség hossza részben független attól, hogy a termékenyítés a nap, melyik részében történik. A vemhességi idő függ a fialások sorszámától. Az első és a tizedik fialás között egyre hosszabb a vemhesség. A tejtermelés és a vehemnevelés megterheli az anya szervezetét. Ennek ellenére a szoptatott nyulak száma nem, a vehem nagysága azonban szoros kapcsolatban vana vemhességi idő hoszszával. A népesebb almok általában 1-2 nappal előbb, a kisebbek pedig később születnek meg. A 29. nap előtti fialáskor vetélésről beszélünk. Az éretlen magzatok általában halva jönnek a világra. Ha 34 napnál hosszabb a vemhesség túlhordott nyulak kissé szőrösek, életjelet nem mutatnak. A túlhordás megelőzése céljából, a fialás szinkronizálása érdekében 3-5 NE Oxitocin injekcióval a fialás megindítható. Ekkor fokozott ellenőrzés és felügyelet szükséges, mert a fialás néhány percen belül elindul és ezek az anyák általában a ketrecben szétszórják fiókáikat. Ezeket a fészekbe kell tenni, különben rövid idő alatt kihűlnek és elpusztulnak.

Fialás.

A vemhesség utolsó hetében a sárgatestek progeszteron hormontermelése csökken és az ösztrogén hormonok jutnak túlsúlyba. Ez a hormon a felelős az anyában a fészeképítési viselkedés kialakulásáért. Az anyaa fialás előtt néhány nappal kezdi a fészkét készíteni. Ekkor a szőr könynyen kihúzható a szőrtüszőkből. Az anya a has, a combok és a toka tájékáról fogaival tépi a szőrt, és más fészekkészítésre alkalmas anyaggal együtt a szájába gyűjtve beviszi a fialtatóládába majd elkeveri az alomanyaggal. Alomnak a legjobb,a jó minőségű, nem penészes szalma és széna. Néhány nap elegendő a fészekkészítésre. Ha túl korán teszik be a fialtatóládát, akkor az anyák egy része beleürít. A fialás előtt a progeszteron-koncentráció zuhanásszerűen lecsökken, megváltozik az ösztrogén-progeszteron arány, megnő a méh oxitocin iránti érzékenysége. Az oxitocin hatására a méh összehúzódik és ezzel segíti a magzatok világrajöttét. Gyakran megtörténik, hogy az anya nem ellik a ládába, ilyenkor nekünk kell az egész fészket belehelyezni. Ez azért lényeges, mert a kisnyulak elmászkálhatnak a fészekből és ez kihüléshez, elhulláshoz vezet. A fialó anya, ülő testhelyzetet vesz fel. A nyulak általában egyszerre születnek meg, de előfordul, hogy megszakításokkal 2 vagy 3 nap alatt jönnek világra. Ha az első nyulak halva születnek és emiatt nem serkentik az anyanyúlban az oxitocin felszabadulását, a fialás megszakadhat és csak a következő nap folytatódik. A fialás után az anya elfogyasztja a placentát, esetenként a halva született magzatokat is. Az újszü-lött nyulak csupaszon, vakon, süketen jönnek világra, életbennmaradásuk teljesen az anyjuk gondoskodásától, tejtermelésétől függ. 4 napos korban kezd a szőrük nőni és kb.10 naposan aszemük kinyílik.Figyelnikell, hogy a 9-10. napon rendesen kinyílt-e a szemük. Előfordulhat, hogy némelyiknek nehezebben, vagy tovább tart ez a művelet, ilyenkor óvatosan szét kell feszítenünk a szemhéjakat. Amennyiben nem segítünk nekik a szemük begyullad és hosszabb-rövidebb ideig tartó kellemetlen kezelés várhat rájuk. A vemhesség utolsó szakaszában új tüszők kezdemnek érni, és hormont termelni. Ennek következtében a nyúl fialás után ivarzik és fel is veszi a bakot, mivel a méh gyorsan összehúzódik, normális állapotba kerül, ekkor az anyanyulak jelentős része vemhesül is.

Teendők a fialás körül.

A fialtatóládát célszerű 3-4 nappal a várható fialás előtt az anyák számára elérhetővé tenni, hogylehetőségük legyen a fészek elkészítésére. Amennyiben ez későn történik meg, előfordul,hogy az anya a ketrecbe fial vagy szétszórja kicsinyeiket. A fialtatóládába alomként por-, és penészmentes szénát vagy szalmát kell betenni. Miután az anya megfialt, át kell vizsgálni a fészket. A halva született, illetve gyenge kisnyulakat el kell távolítani. Különösen fontos ez a nyári melegben. Az ideges vagy először fialt anyák gyakran hiányos fészket készítenek. Néha egyáltalán nem tépnek szőrt. Ekkor ezt a műveletet a tenyésztőnek kell elvégeznie. Az egyik kezével rögzíti a nyulat, a másik kezével pedig a toka és a has tájékáról óvatos mozdulatokkal szőrt tép. Egy kisebb csomó szőrt megfogva, enyhén húzva néhány másodperc múlva elválik. Az anya ezután legtöbbször már megtépi magát is. A tenyésztőknek tisztában kell lennie két fogalommal. Ezek a dajkásítás és az alomkiegyenlítés. A házinyulak faji sajátossága, hogy könnyen lehet a kisnyulakat dajkaságba adni. Ritkán fordul elő az idegen kisnyulak elutasítása. Az anya színtől és mérettől függetlenül elfogadja az áthelyezett kisnyulakat. Az idegen szag elkerülésére, néhány órára ki kell zárni az anyát a fészekből. Ez alatt a fiókák átveszik az idegen fészek szagát. A dajkásítást a fialás után mihamarabb célszerű elvégezni. A kívánatos az, hogy a befogadó és a dajkaságba adott nyulak életkora között minimális legyen a különbség. A nagy létszámú almokban világra jött nyulak születési súlya kicsi. Dajkásításkor a nagyobb, életképesebb egyedeket kell áthelyezni, ezzel növelve túlélési esélyeit. Ezt az árutermelő telepeken alkalmazzák, ahol a minél több nyúl felnevelése a cél. A tenyésztelepeken viszont inkább a gyengébb fiókákat dajkásítják. Ezeknek ugyan rossz a túlélési arányuk, de az erősebb nyulakat saját anyjuk neveli fel. Dajkaságba adás előtt meg kell vizsgálni mind a dajkaságba adó, mind a dajka anyát is. Előfordul, hogy az anyának tejmirigygyulladása van és a fellépő tejhiány miatt kellene dajkásítani a fiókáit. Ekkor azonban a kisnyulak könnyen átvihetik a dajka anyára a betegség kórokozóit. Emiatt mindenképpen alaposan mérlegelni kell a dajkásítás lehetőségét. Az alomkiegyenlítés azt jelenti, hogy minden anya alá hasonló számú (pl.: 7-9 db) kisnyulat tesznek. A népesebb (10 fölötti) almokból a kisebb almokhoz helyeznek át nyulakat, azaz dajkásítják őket. Iparszerű telepeken ezt a módszert alkalmazzák. Egyes nyúltelepeken a fialás után kb. két hétig folyamatosan figyelik a kisnyulak tápláltságát. Ehhez szükséges a napi egyszeri szoptatás, és az anyáknak kizárólag a szoptatás idejére történő fialtatóládába engedése. A reggeli órákban végzett szoptatáskor a gondozók egyszerre csak egy kisebb csoport anyát engednek be a fialtatóládába szoptatni. A szoptatás után ellenőrzik a kisnyulak tápláltságát. Amennyiben az alomban található éhező kisnyúl, úgy azt egy másik anyával is megszop-tatják. A második szoptatás után a fióka ennek az anyának a fészkében marad. Mivel nagy a szopósnyulak mozgatása a fialtatóistállón belül, ezért a telepnek feltétlenül mentesnek kell lennie a jelentősebb fertőző betegségektől.

Szaporítás

Természetes fedeztetés

Természetes fedeztetéskor egy bakra általában 8-10 anyanyulat számítanak, nagyobb telepeken bakonként 15 anyáig is el lehet menni, kisebb telepeken viszont szűkebb az ivararány. A folyamatos szaporításhoz legalább két bakra van szükség, hiszen az egyik kiesése esetén a másikkal be lehet fedeztetni az összes anyát. A gyakorlatban a kézből történő pároztatás terjedt el. A fedeztetni kívánt anyanyulat kiveszik a ketrecéből, megnézik az ivarnyílását és ha ivarzik beteszik a bak ketrecébe. Az ivarzó anyanyúl rövid előjáték után felveszi a bakot. Az ivarzási tüneteket nem mutató anyákat is meg kell próbál-ni fedeztetni, ami az esetek többségében az ivarzás kiváltását, provokálását szolgálja. Ezért nem érdemes a baknyulakat feleslegesen fárasztani, néhány sikertelen fedezési kísérlet után az anyát vissza lehet tenni a ketrecébe és a következő nap újból meg lehet próbálni a fedeztetést. Az anyanyulakat legjobb háromszor, közvetlenül egymás után fedeztetni.

Nemesítéskor, fajtatiszta tenyészetben, ahol az apai származás ismerete is fontos, ugyanaz a bak fedezze mindkét alkalommal az anyát. Árutermeléskor célszerű két különböző bakkal fedeztetni, mivel így a vemhesülés esélye, valamint az alomszám is nőhet. Kutatók új-zélandi anyákat fedeztettek újzélandi és színes baknyulakkal úgy, hogy a két ugrás közötti időt növelték. Megállapították, hogy ha mind a két fedeztetés látszólag sikeres volt, akkor is az idő múltával egyre kevesebb nyúl születik a másodikként fedező színes baknyúltól. Ha a két fedezés egymást követte, akkor gyakorlatilag 50-50 %-ban származtak a kisnyulak az új-zélandi és a színes baktól. 8 óra elteltével már kevesebb, mint 10 % született a második baktól. Ha pedig a két fedeztetés közti idő 24 óra volt, akkor már nem is születtek nyulak a színes baktól. Az idő múltával egyre több anyanyúl utasítja el a második bakot. Egy másik kísérletben az egyszer, az egymás után közvetlenül kétszer, a délelőtt és délután fedeztetett, valamint az első fedeztetés után kb. két órára a bak ketrecében hagyott anyanyulak vemhesülését és alomszámát hasonlították össze. A vemhesülési arány és az alomlétszám a csak egyszer fedeztetett anyáknál romlott, míg a másik három csoport között nem volt lényeges különbség. Kivételt csak a délelőtt és délután is egyszer-egyszer fedeztetett anyák jelentettek, amelyek vemhesülési aránya kissé csökkent. Tehát az anyákat elegendő kétszer egymás után fedeztetni, felesleges a bakot is többször fárasztani, hiszen az eredmények nem javulnak.

A nyulak szaporodását befolyásoló tényezők.

A házinyúl szaporodását a környezeti tényezők közül a fényviszonyok (napi megvilágítás), a hőmérséklet, a takarmányozás és a szezonális tényezőkbefolyásolják.

Hőmérséklet. A környezeti hőmérséklet 30 ºC fölé emelkedése mindkét ivar nemi működését kedvezőtlenül befolyásolja. Az anyanyulak testsúlya a takarmányfelvétel mérséklődése miatt csökken. Ennél még magasabb hőmérsékleten megugrik az embrionális mortalitás és felszívódás. Ennek oka a csökkent takarmányfelvétel, az ebből adódó energia-, fehérje- és A-vitamin hiány valamint a hőstressz. Ha baknyulakat huzamosabb ideig 30 ºC-os és 40 %-os relatív páratartmú környezetben tartanak, akkor a spermatológiai jellemzőik a következőképpen alakulnak. A sperma motilitása jelentős mértékben csökken, az ondó sűrűsége és az össz-spermiumszám szintén csökken, a kóros ondósejtek száma is megnövekszik. Ezek a jelenségek különösen a vastag és hosszú gyapjút növesztő angóra bakoknál figyelhetők meg. A hosszú gyapjú hőstresszt okoz, ami nem kedvez a spermiogenesisnek. Ezért a bakok tartásánál a környezeti hőmérséklet helyes megválasztása fontos.

Fény. A nőivarú egyedek a napi megvilágítás csökkenésére (14-ről 8 órára) szaporodóképességük mérséklődésével, a bakok pedig a spermiogenesis fokozódásával reagálnak. A napi átlagos 12 órás megvilágítás mindkét ivarnál átlagos termékenységet eredményez. Nagyüzemi körülmények között a 15-16 órásmegvilágítás kielégítő szaporaságot biztosít. Takarmányozás. A házinyúl reprodukciós képességét a takarmányozási hiányosságok, így például az energia- és aminosavhiány, Ca- és P-hiány, K-túlsúly, a karotin, az A-, D-, és az E-vitamin hiánya, továbbá a D-vitamin túladagolása csökkentheti. A nőstényekben csökken az ovulációs szám és az alomnagyság, bakokban megnő a kóros ondósejt alakok száma, csökken a spermiumok motilitása és termékenyítőképessége.

Évszak. Az anyanyulak fedeztethetőségét jelentősen befolyásolja az évszaki ingadozás. E változás hátterében a nyúl szaporodásbiológiai sajátosságai húzódnak meg, amelyek legjobban a házinyúl ősén, az üregi nyúlon figyelhetők meg. A nappalok hosszának változását a tobozmirigy érzékeli. Tavasszal és nyáron (hosszabbodó nappalok) a tobozmirigy utasítására az agyalapi mirigy szaporodási hormonjainak szintje megnő, az üregi nyulak aktív ivari életet élnek. Ősszel viszont a rövidülő nappalok hatására a szaporodási hormonok termelődése csökken, ezzel párhuzamosan elindul a nyáriról a télire történő szőrváltás. Emiatt az üregi nyulak átmenetileg "meddők" lesznek, a petefészkek visszafejlődnek, inaktív állapotba kerülnek, az anyákban erősen lecsökken a petesejtek; a bakokban a spermiumok érése. A házinyúlban nem ilyen kifejezett a szezonális hatás. A természetes szelekció és tenyészkiválasztás során az egész évben szaporodó egyedek maradnak tenyésztésben.

Ennek ellenére tavaszal mégis könnyebb fedeztetni az anyákat. A nyári meleg és az augusztusi és a szeptemberi szőrváltás miatt kevesebbaz ivarzó anyanyúl, és roszszabb a fedeztethetőség is.

Az anyanyulak szaporaságát befolyásoló tényezők.

Az anyanyulak szaporasága a fialás és a fedeztetés közötti időszak hosszától (az újrafedeztetés időpontjától), a fialások sorszámától, a tejtermeléstől (szoptat vagy nem szoptat), a fiziológiai állapottól és a termékenyítéskori fogékonysági állapotától (ivarzik, nem ivarzik) függ.

Fialások sorszáma. Az először termékenyített fiatal anyák jól vemhesülnek, közepes létszámú almot hoznak világra. Az első almot nevelő anyanyulak, amelyeket a szoptatás időszakában termékenyítenek, nagyon gyengén vemhesülnek. Ezek a nyulak még növekednek, a vehem építéshez és a tejtermeléshez is táplálóanyagra lenne szükségük, ugyanakkor nem képesek annyi takarmányt megenni, amely az energiaszükségletüket fedezné.

Fiziológiai állapot. A tejtermelés negatívan hat az ivari fogékonyságra (receptivitásra), az ovulációra, az embriók és magzatok fejlődésére, összességében az anyanyulak termelésére. Az anyanyúl kondíciója szintén befolyással van a szaporaságra. Az átlagosnál lényegesen kisebb és nagyobb testsúlyú anyák gyengébben szaporodnak. A túl nagy testsúlyú mögött valószínűleg az elhízás áll. Ezek a nyulak lustábbak, rendszertelenül ivarzanak, rosszul vemhesülnek. Az elhízást okozhatja a tenyésznyúltáp ad libitum etetése, hiszen az a termelő nyulak szükségletének kielégítésére szolgál. Célszerű az üresen álló anyáknak az ad libitum mennyiség 70-80 %-át kitevő napi adag kiosztása. A túl sovány anyanyulak gyenge kondíciója mögött valamilyen betegség lehet, ezért ezeket célszerű selejtezni.

Szexuális receptivitás. A fiatal, még nem vemhesült anyáknál tisztán megfigyelhető az ösztrusz, amikor elfogadják, és a diösztrusz periódus, amikor elutasíták a bak közeledését. Az ivarzási és a diösztrusz időszak hossza egyedenként változik (a házinyúlnak nincs szabályos ivari ciklusa). Az anyanyulakat akkor nevezzük receptívnek, ha a bak jelenlétében párzást elfogadó viselkedést mutat, felemeli farát a bak ugrását követően (lordosisos testtartás). Az ivarnyílás színe és duzzadtsága a receptivitás jelzője. Az ivarzó anyákban nagyobb az ovulációra kész tüszők száma és magasabb a vérplazma ösztrogénkoncentrációja, mint a nem ivarzókban. A receptív anyák aránya természetesen más tényezőktől, pl.: az állomány egészségi állapotától, a szopósnyulak számától is függ. Francia kutatók kimutatták, hogy a szoptató, nem receptív anyák vemhesülése a leggyengébb. Ennek oka a tejtermelés és a szaporodási funkciók közötti ellentét. Az intenzív szaporításnál ez okozza a problémát a fialás utáni 0-11. nap közötti termékenyítésnél. Az antagonizmus különösen a fialás utáni 3-5. napon jelentős. Ezzel magyarázható, hogy a fialás utáni 4. napon termékenyített anyák háromszor rosszabbul vehesülnek, mint a 11. napon termékenyítettek. Egy kísérletben a fialás utáni 10-12 nappal, az inszeminálást megelőző 24 vagy 36 órával az anyanyulakat nem engedték szoptatni és ennek eredményeként 11-13 %-kal jobb vemhesülést értek el, mint abban a csoportban, ahol az anyanyulak szabadon szoptattak. Természetes fedeztetéskor erre a negatív hatásra (antagonizmus) nem fordítottak figyelmet, mert a nem receptív tejtermelő anyanyulak eleve elutasítják a bakot, így a vemhesülés látszólag megfelelő. A háttérben a tejtermelésért és a szaporodásért felelős hormonok közötti ellentét, illetve az energiahiány áll. A prolaktin (tejtermelést szabályozó, hipofízisben termelődő hormon) részese e negatív hatásnak. Szerepet játszik a hipofízis és a gonadotropin (a tüszők növekedéséért és a petesejtek leválásért felelős FSH és LH) termelődés gátlása is.

Az újrafedeztetés időpontja

Az újrafedeztetés időpontja a fedeztethetőséget és a vemhesülési arányt befolyásolja, ezáltal jelentős hatással van a termelés színvonalára. Természetes fedeztetéskor ivarzási csúcs figyelhető meg közvetlenül fialás és választás után. Ekkor az anyanyulak többsége gyorsan felveszi a bakot. A szoptató anyanyulak kevésbé intenzíven ivarzanak, a laktáció első három hetében csökken a fedeztethetőség. A tejtermelében és a szaporodásban résztvevő hormonok antagonizmusban állnak egymással. A prolaktin kiválasztás gátolja a hipofízis gonadotropin kiválasztását.Az újrafedeztetés időpontjának megválasztása alapján intenzív, félintenzív, félextenzív és extenzív szaporítási ritmust lehet megkülönböztetni.

A szaporítás ütemezése

A szaporítás ütemezésénél külön kell tárgyalni a természetes fedeztetést és a mesterséges termékenyítést. Természetes párosítás alkalmazásakor a folyamatos fedeztetés a leggyakrabban használt módszer. Ebben a rendszerben a hét minden napján történhet fedeztetés. Ehhez igazodva a többi munkafázis is folyamatos (vemhességvizsgálat, fialtatóládák behelyezése, választás). Hátránya, hogy az egyes munkafolyamatok rendkívül felaprózottak. Előnye viszont a baknyulak optimális kihasználtsága és az anyanyulak rövid ideig való üresen állása. A rotációs szaporítási rendszerben a teljes állományt egy rövid időszak alatt (7-10 nap) kísérlik meg termékenyíteni. A baknyulak így nagy igénybevételnek vannak kitéve, hiszen naponta több anyát is kell fedezniük. Az anyanyulak kihasználása is rossz, hiszen közvetlenül a fialás utáni újrafedeztetéskor 32-35 nap, 10. napi fedeztetésnél 42-45 nap, a 20. napinál 52-55 nap telik el a két fedeztetési időszak között. Ezen kívül nincs lehetőség a vemhességvizsgálat alkalmával üresnek ítélt anyanyulak újravemhesítésére sem. Mivel a fialások időben elhúzódnak, ezért nincs lehetőség az egyes munkafázisok egy nap alatti elvégzésére.

A szakaszos szaporítás már igyekszik az előbbi két módszer előnyeit kihasználni. Ennél a módszernél például 11 naponként 3-3 napos időszakban történnek a fedeztetések. A fedeztetési ciklusok közel esnek egymáshoz, így a nem vemhesült anyákat a következő alkalomkor ismét lehet termékenyíteni. Ezáltal lehetővé válik a folyamatos szaporítás, a fialások 2-3 nap alatt lezajlanak, így a munkafázisok is rövid időszak alatt elvégezhetők. A korábban említetteknek megfelelően a mesterséges termékenyítés legfőbb előnye, hogy a szaporítás programozhatóvá válik. A rendelkezésre álló anyanyulak egy nap alatt termékenyíthetők, így a fialás, a dajkásítás és a választás is egy nap alatt történnek meg.

A leválasztás

Amikor már tisztán látnak, pár nap alatt belakják a ketrecet. Ha egészségesek mindenre kíváncsiak, félelemérzetük, mélységérzetük nincs. Figyelnünk kell minden részletre - a rács vagy a háló réseibe ne szorulhassanak bele és ne is férjenek át rajta. Az elválasztási életkor. Egyes kísérletekben a világra jövetel után elveszik a kisnyulakat az anyjuktól és mesterséges tejpótlóval nevelik fel. Ezt macskatápszerrel könnyűszerrel elvégezhetjük. Azonos mennyiségű port ugyanannyi vízben oldjunk fel. Ezt 42oC-ra melegítsük. Az etetést a legfinomabb puhaságú, kisbabák számára gyártott, vegyszermentes fültisztítóval végezzük. Ezt óvatosan kiszívogatják a fiókák. Később áttérhetünk a szemcseppentőre is. A nyúlanyák átlagosan naponta 120 g tejet termelnek, és egy kisnyúl átlagosan naponta 20 g tejet igényel. Mesterségesen ezt napi többszöri etetéssel érjük el. Nevelésnél fontos a megfelelő hőmérséklet biztosítása. A 33 °C volna a legelőnyösebb a fiókáknak, de természetes körülmények között csak 12-15 °C szokott lenni a fészekben. A melegigény kielégítésére infravörös lámpát használjunk. Ezt a fiókák fölött 50-60 cm-re kell elhelyezni, hogy ne adjon túl meleget. Olyan magasra helyezzük a lámpát, hogy a kezünket kellemes meleg sugarak érjék.Ez a módszer üzemi körülmények között nem valósítható meg. Belgiumban egy tenyésztelepen császármetszéssel világra hozott nyúlfiókákat mesterségesen nevel-ték fel. Majd ezekből csekély fertőzöttségű (MDL - Minimum Disease Level) állományt hoztak létre. A tenyészetből eladott tenyésznyulakkal kevesebb egészségügyi probléma merült fel. Történtek kísér-letek a 21-23 napos korbanvaló választásra is. Árutermelő telepeken viszont nehéz megoldani az ilyen korán választott nyulak zökkenőmentes átállását a szilárd takarmányokra. Ehhez magas fehérje-tartalmú és kiváló minőségű tápra van szükség. A közvetlenül fialás után termékenyített anyák alól 28 napos korbantörténik a választás. Későbbi időpontra helyezése nem lehetséges, hiszen a 3-4 nap múlva várható új fialás miatt amúgy is elapasztanak. A gyakorlatban a 35-42 napos kor közöttiválasztás terjedt el. Az ekkor választott nyulakból sokkal kevesebb pusztul el, mint a sűrített fialtatáskor 28 naposan választottakból. Ennek magyarázata, hogy az előbbi csoport szilárd takarmányból veszi fel a számára szükséges táplálóanyagokat, kellően fejlettek, a választási stressz kisebb, a gyomor pH-ja lecsökken, az emésztőenzimek termelése beindul és a cökotrófia is elkezdődik és befejeződik a teljes szocializációdás is. 42 napos kor utána választás nem ajánlott, hiszen az anyák már nem termelnek jelentékeny mennyiségű tejet. A kisnyulak nem hagyják pihenni az anyjukat, amelynek kondíciója gyenge lesz, nem vemhesül, a két fialás közötti idő megnő, az évi fialások száma csökken.

Az elválasztás módszere. Az elválasztás alapvetően két módon valósítható meg. Az egyik, hogy a szopósnyulakat viszik másik ketrecbe, a másik, hogy az anya kerül új helyre. A kisnyulak számára kedvezőbb, ha a választás után is ugyanabban a ketrecben maradnak, ahol korábban is voltak. Ekkor ugyanis kisebb stressz éri őket, kisebb arányban fordulnak elő emésztőszervi megbetegedések és az elhullás is csökken. Ez alapján alkották meg az egyfázisos nevelési módszert. Ebben a rendszerben azonos méretű és típusú ketrecek vannak a telepen. Előnye, hogy kevés állatot kell mozgatni, a kisebb választáskori törés miatt az állatok hamarabb vágásérettek. Hátránya, hogy az eltérő választási alomlétszám miatt a telepítési sűrűség változó, a ketreckihasználtság kedvezőtlen. A kétfázisos nevelési rendszer esetében a szopósnyulak kerülnek új ketrecbe. Előnye, hogy a választási nyulakból ugyanannyi kerül egy ketrecbe, a ketreckihasználás így maximalizálható. Hátránya a korábban említett egészségügyi problémák fellépése. A választásnál néhány irányelvet be kell tartani. Lehetőleg csak alomtestvérek kerüljenek egy ketrecbe, Így nem keverednek a különböző helyen nevelkedett nyulak, csökken a fertőzés veszélye. Ha mégsem alomtestvérek kerülnek egy ketrecbe, fontos, hogy azok egészségesek és egyforma fejlettségűek legyenek. Nem szabad 1 négyzetméterre 16 hízónyúlnál többet telepíteni. Ezt figyelembe kell venni a csoportnagyság kialakításakor. 2-4 nyulat együtt nevelve a napi súlygyarapodás, takarmányértékesítés javulnak. Nagy csoportok esetén gyakorivá válhatnak a verekedések, az állatok "szétnőnek", magas lehet az elhullás. Az átlagosnál kisebb testsúllyal választott nyulak ellenállóképessége gyenge, jobban megviseli őket a választási stressz, közöttük kétszer akkora lesz az elhullás. Visszamaradottnak tekintjük a 28 napos korban 400 g alatti, 38 napos korban 700 g alatti nyulakat. Ezeket célszerű lenne még az anyjuk alatt hagyni, viszont ezzel megoldhatatlanná válik az istálló egyszerre történő be- és kitelepítése.